A szászvári plébánia története
A plébánia történetét a belátható írásos források alapján a XIV. század elejéig tudjuk visszakövetkeztetni. Már 1332-ben említi egy oklevél a Viszlói család birtokfelosztása kapcsán, hogy a pécsi káptalan „Zaaz-i Péter” kanonokot küldte ki, mint megbízottat. Ő korábban szászi plébánián élhetett, majd innen került a pécsi káptalanba.
Az 1330-as években pápai tizedfizetők listáin Iván szaszi plébános neve szerepel, aki évi átlagban 40 báni denárt fizetett, amely alapján a környék gazdagabb egyházának számított. Több olyan oklevelet ismerünk még, melyekben a szászi plébánosok általában püspöki megbízás nyomán különböző jogi ügyekben működtek közre, vagy pedig nevük magasabb egyházi tisztségbe kerülésük kapcsán merül fel. Közülük a legmagasabb egyházi és világi megbízást is Szászi János érte el a XV. század elején. Előbb pécsi kanonok, majd az óbudai Szent Péter káptalan prépostja. Ilyen minőségben a Zsigmond király által kezdeményezett óbudai egyetem vezetője lett. Elődjével szemben viszont hiányzott belőle a tudósi véna. Inkább bürokrata volt, korábban a király alkancellárja. Ez a személyváltás is hozzájárult ahhoz, hogy az egyetem elsorvadt.
A török időkből nem maradt fenn hírünk a szászi templomról, az nyílván fokozatosan romladozni kezdett. A hódoltság multával előbb egy világi ember, Mucsey Mátyás gondozta a híveket, majd pálos atyák érkeztek ide, akik misszionárius módjára szolgáltak.
Nesselród Vilmos pécsi püspök szorgalmazására 1720-ban megalakult az új plébánia, amely több környező falvat is magába foglalt: Nagymányok (1723-ig), Váralja, Máza, Császta, Vékény, Kárász, Magyaregregy, utóbb ismeretlen időben Györe is ide lett csatolva, mint filia. A parókia valószínűleg a mai Főtér térségében volt, két szobából, konyhából, istállóból és egy piciny kertecskéből állott.
A XVIII. század elejétől egy ideiglenes kis templomban folyt az istentisztelet, amelyről az 1733. évi kánoni látogatásban ezt olvashatjuk: „...fa és nád anyagból van, zsindellyel fedve a plébánia lakosságának a költségén és munkája révén készült el, és az égbe szálló Boldogságos Szűz Mária tiszteletére van szentelve. Van egy oltára, vászonra festett és keretbe zárt Boldogságos Szűz Mária képével, egyébként semmivel sem volt díszítve és sekrestyéje sincs. Szász községben a plébániaháza jó állapotban van, újonnan építették a plébánia hívei.” A későbbi, 1745-ből való leírás, az oltáron hordozható oltárlapot említ, erre szentségház is volt téve, ahol a szentségtartót, a kelyhet, és a cibóriumot őrizték.
A török időkből nem maradt fenn hírünk a szászi templomról, az nyílván fokozatosan romladozni kezdett. A hódoltság multával előbb egy világi ember, Mucsey Mátyás gondozta a híveket, majd pálos atyák érkeztek ide, akik misszionárius módjára szolgáltak.
Nesselród Vilmos pécsi püspök szorgalmazására 1720-ban megalakult az új plébánia, amely több környező falvat is magába foglalt: Nagymányok (1723-ig), Váralja, Máza, Császta, Vékény, Kárász, Magyaregregy, utóbb ismeretlen időben Györe is ide lett csatolva, mint filia. A parókia valószínűleg a mai Főtér térségében volt, két szobából, konyhából, istállóból és egy piciny kertecskéből állott.
A XVIII. század elejétől egy ideiglenes kis templomban folyt az istentisztelet, amelyről az 1733. évi kánoni látogatásban ezt olvashatjuk: „...fa és nád anyagból van, zsindellyel fedve a plébánia lakosságának a költségén és munkája révén készült el, és az égbe szálló Boldogságos Szűz Mária tiszteletére van szentelve. Van egy oltára, vászonra festett és keretbe zárt Boldogságos Szűz Mária képével, egyébként semmivel sem volt díszítve és sekrestyéje sincs. Szász községben a plébániaháza jó állapotban van, újonnan építették a plébánia hívei.” A későbbi, 1745-ből való leírás, az oltáron hordozható oltárlapot említ, erre szentségház is volt téve, ahol a szentségtartót, a kelyhet, és a cibóriumot őrizték.
A hívek számának rohamos gyarapodása megkövetelte egy új, szilárd anyagból való templom és parókia felépítését. Az eddig használt ideiglenes Istenházáról az akkori plébános ezt a vigasztalan képet veti papírra: „A szászi plébánia templom 1774-ben a püspöki birtokon állván szörnyű látványt nyújtott: fából volt, kicsiny, eső és hónap, valamint bárminemű állatnak szabad bejárata volt, a plébániaház előtt állt a falu közepén...”
Az új és széles templom alapkövét 1772-ben még Klimó püspök tétette le. A két korábbi meghalt szászi plébánosnak, Felföldy Mihálynak és Hajmássy Ferencnek a hagyatékából indult meg az építkezés. A püspök halála miatt az utolsó simításokat a királyi kamara hozzájárulásával végezték el. A ma is álló új templomot 1779. május 03-án az Égbeszálló Boldogasszony tiszteletére szentelték fel, ez a jelenet látható a főoltárán. A templomnak kezdetben nem volt tornya, az csak 1822-ben épült hozzá. Az új parókia a középkori vár maradványainak a felhasználásával 1821-re készült el teljesen, eleinte az itt lakó plébános és káplán csupán az épület alsó szintjeit használták.
Az új és széles templom alapkövét 1772-ben még Klimó püspök tétette le. A két korábbi meghalt szászi plébánosnak, Felföldy Mihálynak és Hajmássy Ferencnek a hagyatékából indult meg az építkezés. A püspök halála miatt az utolsó simításokat a királyi kamara hozzájárulásával végezték el. A ma is álló új templomot 1779. május 03-án az Égbeszálló Boldogasszony tiszteletére szentelték fel, ez a jelenet látható a főoltárán. A templomnak kezdetben nem volt tornya, az csak 1822-ben épült hozzá. Az új parókia a középkori vár maradványainak a felhasználásával 1821-re készült el teljesen, eleinte az itt lakó plébános és káplán csupán az épület alsó szintjeit használták.
Már folytak az új plébániatemplom építkezései, amikor 1774-ben Vékény, Kárász és Magyaregregy filiák kiváltak, és Kárász központtal új plébánia létesült.
A mai szászvári templom barokk stílusjegyeket visel magán: négy boltszakaszos, félköríves szentélyzáródású, barokk szószékkel. Találunk egy 1735-ös felirattal ellátott keresztkút homokkő talapzatot, egy ismeretlen festőtől származó „Krisztus a kereszten” című képet. A templom freskóit, Ébert Sándor bajai festőművész készítette el. A helybeli születésű híres szobrászművész, Kiss György Szent Anna gipsz szobra található a templom Szent Anna kápolnájában.
A mai szászvári templom barokk stílusjegyeket visel magán: négy boltszakaszos, félköríves szentélyzáródású, barokk szószékkel. Találunk egy 1735-ös felirattal ellátott keresztkút homokkő talapzatot, egy ismeretlen festőtől származó „Krisztus a kereszten” című képet. A templom freskóit, Ébert Sándor bajai festőművész készítette el. A helybeli születésű híres szobrászművész, Kiss György Szent Anna gipsz szobra található a templom Szent Anna kápolnájában.
A helytörténeti irodalomban létezik egy olyan vélekedés, hogy Máza határában Koromszó dűlőben állott Árpád-kori kolostor áttelepült a mai Szászvár területére. /Ezt a kánonjog ugyan lehetővé tette, de ez csak saját birtokon belül volt lehetséges./ Egy 1802-ből való úrbéri térkép valóban jelez a Bányaárok és a mai műút között egy templomromot „Kűszentegyház” felirattal. Azt , hogy ez az épület a mai szászvári templom középkori elődje volt-e, vagy valóban az idetelepült koromszói apátság temploma – nem tudjuk.
A „szászvári apáti cím” adományozása 1716-tól mutatható ki. Ekkor Ujfalussy Tóbiás váci kanonok viselte e címet 1739-ig, majd váci, esztergomi és zágrábi kanonokok következtek. A jakobinus mozgalomból jól ismert Martinovics Ignác is megkapta e kitüntetést 1792-ben. Az apáti cím adományozása napjainkig fennmaradt, de jó ideje ismét koromszói apátként adományozzák az arra érdemes egyháziaknak.
1945-ben Györe és Máza is kivált a szászvári plébániából és önálló lelkészséggé alakult. A mai egyházi beosztás szerint -1985 óta- Szászvár filiái: Máza, Györe és Izmény. Ekkortól a barokk, de részben középkori elemeket megőrző parókia új helyre költözött, ezzel itt megindulhatott a falkutatás, illetőleg a vár régészeti feltárása is új lendületet vett.
A „szászvári apáti cím” adományozása 1716-tól mutatható ki. Ekkor Ujfalussy Tóbiás váci kanonok viselte e címet 1739-ig, majd váci, esztergomi és zágrábi kanonokok következtek. A jakobinus mozgalomból jól ismert Martinovics Ignác is megkapta e kitüntetést 1792-ben. Az apáti cím adományozása napjainkig fennmaradt, de jó ideje ismét koromszói apátként adományozzák az arra érdemes egyháziaknak.
1945-ben Györe és Máza is kivált a szászvári plébániából és önálló lelkészséggé alakult. A mai egyházi beosztás szerint -1985 óta- Szászvár filiái: Máza, Györe és Izmény. Ekkortól a barokk, de részben középkori elemeket megőrző parókia új helyre költözött, ezzel itt megindulhatott a falkutatás, illetőleg a vár régészeti feltárása is új lendületet vett.
